Általában azt szoktam tanácsolni a hozzám fordulóknak, nézzék meg a fonal címkéjét, és az ott látható, ajánlott tűméretet alapul véve válasszanak a projekthez tűt.
Most mégis, miért kell erről írni? Mert ami számomra, és lehet, számodra is alap, tehát, megnézed a fonalat, a címkét, és figyelembe veszed a projektet, majd egy tű után nyúlsz, nem mindenkinek ilyen egyszerű.
Nézzük meg a fonal címkéjét. A legtöbb gyártó ma már a fonalat átölelő szalagon az összetétel, súly és méterszám, meg mosási utasítás mellett feltünteti azt is, mekkora kötő és horgolótűt ajánl a fonallal való munkához. Sokszor látható az a kis jel is, ami a méretpróbát mutatja, tehát az ajánlott méretű kötőtűvel hány szem és hány sor ad ki 10-szer 10 centimétert. Van, ahol horgoláshoz is van ilyen tájékoztató, hány rövidpálca és hány sor adja ki a 10-szer 10 centimétert. A horgolós méretpróba nagyon ritka, örülj neki, ha van, de ne bosszankodj, ha nincs.
Ez egy ajánlás, illetve tájékoztatás. Ekkora méretű tűt ajánlunk, és tájékoztatunk, nálunk ennyi az annyi.
Ez nem kötelező szabály, és nem feltétlenül annyi szem és sor lesz nálad tízszer tíz centiméter, mint a szalagon. Ezen ne is görcsölj.
Akkor mire jó ez? Iránymutatás. Nagyjából megmutatja, mire számíthatsz. Ha már gyakorlottabb vagy, akkor tudod, ez tényleg csak egy irányszám, és nem kell véresen komolyan venni, mert általában neked nem pont ennyi szem és sor lesz a próba, és azt is tudod, mekkora tűvel fogsz dolgozni, vagy mekkora tűvel kezded a saját próbádat.
Azt hiszem, itt rögtön érintettük is azt a problémát, miért van annyi tűje annak, aki horgol vagy köt, pláne, ha mindkettő. :-)
Most jön az, amiért elkezdtem ezt a posztot. Nem, senkit sem akarok rossz színben feltüntetni, de az utóbbi időben több kezdő kézimunkázóval beszéltem, és szóba került a fonal és tűvásárlása, melyet személyesen, boltban intézett. Nem speciálisan fonalboltban, de olyanban, ahol rövidárut nagy választékban tartanak. Azt is aláírom, nem érthet mindenhez jól az ott dolgozó eladó, de mondjuk a címke olvasásáig eljuthat. Sajnos, többször olyan kis méretű horgolótűt ajánlottak és vetettek meg, ami az adott fonalhoz, amit szintén ott és akkor vásároltak, egyáltalán nem alkalmas. Itt tényleg csak a nem olvasást tudom szemükre vetni, mert akkor kiderült volna, hogy nem azt a terméket kellett volna eladni. Elgondolkoztam a dolgon, vajon miért lehet, hogy egy olyan boltban, ami elég népszerű és nagy forgalmú, csak kis méretű horgolótűt ajánlanak horgoláshoz, sőt kötőfonalat csak a vevő erőteljes és kifejezett kérésére mutatnak, mondván, horgolni csak vékony fonalból lehet. Rájöttem, valószínűleg ott van a hiba, hogy az illető eladó nem gyakorlott kézimunkázó, a régi berögződéseket ismeri, és ennek megfelelően ajánl termékeket.
Azt tudjuk, sokak szerint a kötés, de főleg a horgolás az olyan, amit csak fehér kontyos öreg nénikék csinálnak. Horgolni pedig csak cérnából csipketerítőt lehet, esetleg a porcelánok alá kis nippet. Ilyenkor szoktam mondani, hogy ez a horgolás nem az a horgolás. Igen, 80-100 évvel ezelőtt bizonyára így volt, de ma már, amikor rengeteg, csodálatos fonalat lehet kapni, és horgolótűt sem csak akkorát, aminek a hegyét csak nagyítóval lehet megszemlélni, már nem csak csipketerítőt horgolnak, és nem csak 70 felettiek. :-)
A másik beidegződés, amit sokáig a "hivatalos" álláspont is képviselt, az az, hogy horgolni csak vékony tűvel, úgy értem, a fonal vastagságához képest vékony tűvel lehet, és a horgolt holminak keménynek kell lennie. Igazából lehet, hogy azért kellett a vékony tű, hogy a keménységet biztosítsák. A lényeg az, hogy igen, ha vékonyabb tűvel horgolod a fonalat, az eredményen látható a különbség. A kész darab merev, kemény, ami mondjuk egy karácsonyfadísznél kifejezett előny, de egy sálnál már nem az.
A vékony tűvel (ilyenkor mindig a fonalhoz ajánlottnál vékonyabbra gondolok) való horgolás "követelménye" sok helyen még ma is tartja magát. Én mindig azt mondom, amikor felmerül a mekkora tűt használjak kérdés, hogy mit készítesz, és mi a célod, milyen legyen?
Általában azt javaslom, ha pulóverfélét készít valaki, induljon ki az ajánlott tűméretből, készítsen próbahorgolást/kötést, és tanulmányozza az eredményt. A pulóvernek nem lenne jó, ha nagyon kinyúlna, ha formatartó darabot akarunk, akkor maradjunk az ajánlott tűmérethez közeli tartományban.
Ha viszont egy sálat készítünk, akkor nem kell okvetlenül betartani az ajánlott tűméret dolgot. Egy sálnál nem gond, ha 10-15 centiméterrel hosszabb lesz, majd úgy alakítjuk a hosszát, hogy ne húzzuk a földön.
Ha azt szeretnéd, hogy esése legyen a kész darabnak, tehát kellemesen puha legyen a végeredmény, akkor bátran próbálj ki nagyobb tűt.
Ez a tűméret mizéria főleg a horgolásnál jön elő, mert sokan ma is azt gondolják, a jó horgolás megáll a saját lábán. Nem, ez mindig attól függ, mit horgolsz, és mit szeretnél?
Nézzünk egy példát. Sokan készítettek és készítenek kendőt. Sokak által ismert minta az SBS, ami a South Bay Shawlett rövidítése, de más fantázianeveken is megtalálható a modell a Lion Brand ingyenes mintái között. Mindenki saját vérmérséklete szerinti fonalból és tűmérettel horgolja. Tényleg sokféle fonalból mutatós darabot készíthetünk ezzel a mintával. Nagyon szép kendőket láttam, volt ami pillekönnyű, levegős volt, és volt fél kilós szépség, de a fogása inkább emlékeztetett egy berliner kendőre, mint egy könnyű sálra. Kiderült, a középvastag (Aran, vagyis a középvastagok közül a felső határt közelítő) fonalhoz 4 mm-es tűt használt az illető. A kendő tényleg nagyon szép volt, az én ízlésemhez képest viszont merev és nehéz. Ha ehhez a fonalhoz az illető 6 mm-es tűt használt volna, kevesebb fonal és kevesebb munka lett volna, valamint a kendő sokkal puhább és lazább lett volna.
Sok helyen ma is a vékony horgolótűt ajánlják a gyártók is. Az Alize fonalaknál vettem észre, hogy a tűméretet erős kritikával kell szemlélni. A gyári videókban vékony tűt használnak, például a Superlana Maxihoz a 4 mm-es tűt nem is értem, nekem itt már gondjaim vannak, egyszerűen beleakad a tű a fonalba. Persze az sem mindegy, ki milyen lazán vagy szorosan horgol illetve köt.
Ha lazán dolgozunk, kisebb tű kell, ha pedig szorosan, pláne nagyon szorosan, akkor nagyobb.
Foglaljuk össze, mitől is függ a használt tű mérete
Ahhoz, hogy kitaláljuk, melyik tűhöz nyúlunk, a fonal címkéjén levő információ kiindulás lehet, de nem kötelező érvényű.
Azt hiszem, látható, tényleg nem olyan egyszerű megmondani, egy fonalat mekkora tűvel kössünk vagy horgoljunk.
Kezdőként érdemes az ajánlást betartani, de ha valami nagyon nem olyan, mint a képen, vagy mint ahogy elgondoltad, bátran változtass. Egy idő után már a fonalra nézve tudja az ember, ehhez mekkora tű kell. Nem mondom, hogy nem éri meglepetést az ember időnként, mert vannak fonalak, amik vastagnak tűnnek, de munka közben kiderül, bizony vékonyabb tű kell hozzá.
Hogy még bonyolultabb legyen, itt a végén még megemlítem azt is, hogy az egyéni ízlésünktől is függ, mennyire merünk "bátrak lenni" és nagy tűvel nekimenni egy fonalnak. Tudod, nagyobb tű, lazább végeredmény.
 |
| Fonalvastagság és ajánlott tűméret |
Most mégis, miért kell erről írni? Mert ami számomra, és lehet, számodra is alap, tehát, megnézed a fonalat, a címkét, és figyelembe veszed a projektet, majd egy tű után nyúlsz, nem mindenkinek ilyen egyszerű.
Nézzük meg a fonal címkéjét. A legtöbb gyártó ma már a fonalat átölelő szalagon az összetétel, súly és méterszám, meg mosási utasítás mellett feltünteti azt is, mekkora kötő és horgolótűt ajánl a fonallal való munkához. Sokszor látható az a kis jel is, ami a méretpróbát mutatja, tehát az ajánlott méretű kötőtűvel hány szem és hány sor ad ki 10-szer 10 centimétert. Van, ahol horgoláshoz is van ilyen tájékoztató, hány rövidpálca és hány sor adja ki a 10-szer 10 centimétert. A horgolós méretpróba nagyon ritka, örülj neki, ha van, de ne bosszankodj, ha nincs.
Ez egy ajánlás, illetve tájékoztatás. Ekkora méretű tűt ajánlunk, és tájékoztatunk, nálunk ennyi az annyi.
Ez nem kötelező szabály, és nem feltétlenül annyi szem és sor lesz nálad tízszer tíz centiméter, mint a szalagon. Ezen ne is görcsölj.
Akkor mire jó ez? Iránymutatás. Nagyjából megmutatja, mire számíthatsz. Ha már gyakorlottabb vagy, akkor tudod, ez tényleg csak egy irányszám, és nem kell véresen komolyan venni, mert általában neked nem pont ennyi szem és sor lesz a próba, és azt is tudod, mekkora tűvel fogsz dolgozni, vagy mekkora tűvel kezded a saját próbádat.
Azt hiszem, itt rögtön érintettük is azt a problémát, miért van annyi tűje annak, aki horgol vagy köt, pláne, ha mindkettő. :-)
Most jön az, amiért elkezdtem ezt a posztot. Nem, senkit sem akarok rossz színben feltüntetni, de az utóbbi időben több kezdő kézimunkázóval beszéltem, és szóba került a fonal és tűvásárlása, melyet személyesen, boltban intézett. Nem speciálisan fonalboltban, de olyanban, ahol rövidárut nagy választékban tartanak. Azt is aláírom, nem érthet mindenhez jól az ott dolgozó eladó, de mondjuk a címke olvasásáig eljuthat. Sajnos, többször olyan kis méretű horgolótűt ajánlottak és vetettek meg, ami az adott fonalhoz, amit szintén ott és akkor vásároltak, egyáltalán nem alkalmas. Itt tényleg csak a nem olvasást tudom szemükre vetni, mert akkor kiderült volna, hogy nem azt a terméket kellett volna eladni. Elgondolkoztam a dolgon, vajon miért lehet, hogy egy olyan boltban, ami elég népszerű és nagy forgalmú, csak kis méretű horgolótűt ajánlanak horgoláshoz, sőt kötőfonalat csak a vevő erőteljes és kifejezett kérésére mutatnak, mondván, horgolni csak vékony fonalból lehet. Rájöttem, valószínűleg ott van a hiba, hogy az illető eladó nem gyakorlott kézimunkázó, a régi berögződéseket ismeri, és ennek megfelelően ajánl termékeket.
Azt tudjuk, sokak szerint a kötés, de főleg a horgolás az olyan, amit csak fehér kontyos öreg nénikék csinálnak. Horgolni pedig csak cérnából csipketerítőt lehet, esetleg a porcelánok alá kis nippet. Ilyenkor szoktam mondani, hogy ez a horgolás nem az a horgolás. Igen, 80-100 évvel ezelőtt bizonyára így volt, de ma már, amikor rengeteg, csodálatos fonalat lehet kapni, és horgolótűt sem csak akkorát, aminek a hegyét csak nagyítóval lehet megszemlélni, már nem csak csipketerítőt horgolnak, és nem csak 70 felettiek. :-)
A másik beidegződés, amit sokáig a "hivatalos" álláspont is képviselt, az az, hogy horgolni csak vékony tűvel, úgy értem, a fonal vastagságához képest vékony tűvel lehet, és a horgolt holminak keménynek kell lennie. Igazából lehet, hogy azért kellett a vékony tű, hogy a keménységet biztosítsák. A lényeg az, hogy igen, ha vékonyabb tűvel horgolod a fonalat, az eredményen látható a különbség. A kész darab merev, kemény, ami mondjuk egy karácsonyfadísznél kifejezett előny, de egy sálnál már nem az.
A vékony tűvel (ilyenkor mindig a fonalhoz ajánlottnál vékonyabbra gondolok) való horgolás "követelménye" sok helyen még ma is tartja magát. Én mindig azt mondom, amikor felmerül a mekkora tűt használjak kérdés, hogy mit készítesz, és mi a célod, milyen legyen?
Általában azt javaslom, ha pulóverfélét készít valaki, induljon ki az ajánlott tűméretből, készítsen próbahorgolást/kötést, és tanulmányozza az eredményt. A pulóvernek nem lenne jó, ha nagyon kinyúlna, ha formatartó darabot akarunk, akkor maradjunk az ajánlott tűmérethez közeli tartományban.
Ha viszont egy sálat készítünk, akkor nem kell okvetlenül betartani az ajánlott tűméret dolgot. Egy sálnál nem gond, ha 10-15 centiméterrel hosszabb lesz, majd úgy alakítjuk a hosszát, hogy ne húzzuk a földön.
Ha azt szeretnéd, hogy esése legyen a kész darabnak, tehát kellemesen puha legyen a végeredmény, akkor bátran próbálj ki nagyobb tűt.
Ez a tűméret mizéria főleg a horgolásnál jön elő, mert sokan ma is azt gondolják, a jó horgolás megáll a saját lábán. Nem, ez mindig attól függ, mit horgolsz, és mit szeretnél?
Nézzünk egy példát. Sokan készítettek és készítenek kendőt. Sokak által ismert minta az SBS, ami a South Bay Shawlett rövidítése, de más fantázianeveken is megtalálható a modell a Lion Brand ingyenes mintái között. Mindenki saját vérmérséklete szerinti fonalból és tűmérettel horgolja. Tényleg sokféle fonalból mutatós darabot készíthetünk ezzel a mintával. Nagyon szép kendőket láttam, volt ami pillekönnyű, levegős volt, és volt fél kilós szépség, de a fogása inkább emlékeztetett egy berliner kendőre, mint egy könnyű sálra. Kiderült, a középvastag (Aran, vagyis a középvastagok közül a felső határt közelítő) fonalhoz 4 mm-es tűt használt az illető. A kendő tényleg nagyon szép volt, az én ízlésemhez képest viszont merev és nehéz. Ha ehhez a fonalhoz az illető 6 mm-es tűt használt volna, kevesebb fonal és kevesebb munka lett volna, valamint a kendő sokkal puhább és lazább lett volna.
Sok helyen ma is a vékony horgolótűt ajánlják a gyártók is. Az Alize fonalaknál vettem észre, hogy a tűméretet erős kritikával kell szemlélni. A gyári videókban vékony tűt használnak, például a Superlana Maxihoz a 4 mm-es tűt nem is értem, nekem itt már gondjaim vannak, egyszerűen beleakad a tű a fonalba. Persze az sem mindegy, ki milyen lazán vagy szorosan horgol illetve köt.
Ha lazán dolgozunk, kisebb tű kell, ha pedig szorosan, pláne nagyon szorosan, akkor nagyobb.
Foglaljuk össze, mitől is függ a használt tű mérete
- fonal vastagsága
- fonal összetétele
- fonal kikészítése
- minta
- mit készítünk
- milyen végeredményt várunk el (tartása legyen, vagy laza)
- lazán vagy szorosan dolgozunk
Ahhoz, hogy kitaláljuk, melyik tűhöz nyúlunk, a fonal címkéjén levő információ kiindulás lehet, de nem kötelező érvényű.
Azt hiszem, látható, tényleg nem olyan egyszerű megmondani, egy fonalat mekkora tűvel kössünk vagy horgoljunk.
Kezdőként érdemes az ajánlást betartani, de ha valami nagyon nem olyan, mint a képen, vagy mint ahogy elgondoltad, bátran változtass. Egy idő után már a fonalra nézve tudja az ember, ehhez mekkora tű kell. Nem mondom, hogy nem éri meglepetést az ember időnként, mert vannak fonalak, amik vastagnak tűnnek, de munka közben kiderül, bizony vékonyabb tű kell hozzá.
Hogy még bonyolultabb legyen, itt a végén még megemlítem azt is, hogy az egyéni ízlésünktől is függ, mennyire merünk "bátrak lenni" és nagy tűvel nekimenni egy fonalnak. Tudod, nagyobb tű, lazább végeredmény.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése